Not ready to die! 5.fejezet

Boldog nyulat minden olvasómnak! Kicsit később, mint szokott, de itt a kövi rész is! Jó olvasást!

Amikor hazaértünk Matt és Johnny még mindig ott feküdt, ahol utoljára láttam őket. Gondoltam nekik se legyen jó, gyorsan fölszaladtam a szobámba, a lépcsőhöz kicipeltem az erősítőt, hozzá csatlakoztattam a gitárt, és feltekertem maximumra a hangerőt. Katie rájött mit akarok, szóval befogta a fülét, de a többiek nem voltak elég gyorsak. Elkezdtem játszani a Metallica - Die, Die My Darlingot, és üvölteni a szöveget. Meglepetésemre mindenki más is, (persze Matten és Johnnyn kívül) teli torokból üvöltötte.
- Legközelebb ezt mellőzétek, jó?- nézett ránk idegesen Matt, mikor abbahagytam. 
- Ha egy órával előbb felkelsz, akkor most nem így keltettünk volna!- nevette ki Syn. 
- Viszont, ha olyan hülye mint ti, akkor takaríthatna!- mondtam gúnyosan. 
- Azt hittem csak viccelsz!- nézett rám kikerekedett szemekkel Rev. 
- Én? Ilyenekkel sosem viccelek!- néztem a szemébe komolyan, és nyelt egy nagyot. -Minél hamarabb elkezditek, annál hamarabb végeztek. 
- Gyertek!- szólt nekik Katie. - Igaza van! Adok zsákot, amibe gyűjthettek!
- Katie! Te is gyűjtesz!- mosolyogtam rá. 
- Akkor gyűjthetÜNK! Így jó?
- Tökéletes!- mutattam fel a hüvelykujjam.
- Miért takarítanak?- esett le Mattnek, hogy miről beszélünk. 
- Elmondom, miközben nagyobb szemetet csinálok nekik, és Zacky előtt leiszom magam!- nevettem, de azok akik a büntetést kapták szúrós szemekkel néztek ránk. 
A hátsó udvarra csak elég volt ránézni, elment tőle az ember életkedve. Mindenhol penészes papírfecnik, energia italos dobozok, sörös üvegek, régi mosogató szivacsok, és még ezekhez hasnló dolgok szanaszét dobálva. Hát, Katievel már régóta halogatjuk a kitakarítását... Öröm volt végig nézni az arcokon, amikor meglátták, hogy mi vár rájuk. Syn, Rev és Katie kezében hideg sör volt amikor kiléptek, Zackynek meg meg kellett elégednie a csapvízzel. Talán túl kegyetlen voltam velük? Nem. Ők akartak maguknak bajt, Zacky meg legalább megtanulja, hogy ha velem áll szemben, nem érdemes semmit sem a piára fogni. 
Miközben élveztük a műsort, elmeséltem Mattnek és Johnnynak azt, ami akkor történt, amikor aludtak. Persze, közben vedeltünk, és ha egy üveg kiürült, bedobtuk a takarítók közé. Ha csak Zacky arcán láttam, hogy megkívánja a sört, megdobtam egy kisebb kővel, és az ujjam megfenyegettem. Körülbelül három órája takaríthattak, amikor Revnek elege lett. 
- Még egy sörös üveget bedobtok, akkor nem ússzátok meg élve!- fenyegetett meg minket, mi meg kinevettünk. Persze, ezután mi volt az első dolgom? Naná, hogy bedobtam még egy üveget. 
- Csak a szád nagy?- kiabáltam, amikor nem reagált az üvegre. Ekkor eldobta kezében tartott zsákot, és elkezdett kergetni. Befutottam a házba, egészen fel a szobámba, és magamra zártam az ajtót. 
- Megijedtél?- hallottam meg Rev nevető hangját. 
- Bekaphatod!- kiabáltam át az ajtón. - Húzás vissza takarítani, vagy kapsz más feladatot is!- nyitottam ki az ajtót. Vissza mentünk, de amint kiértünk, rávetettem magam Zackyre. 
- Mit mondtam neked?- vettem el tőle a félig teli sörösüveget. 
- Ne már! Adod vissza?- nyúlt az üvegért. 
- Nem! De nyugi, éjfél után mát ihatsz!- ugortam le róla, és megittam az üveg tartalmát. 
- Megnyugtató- mondta gúnyosan, és folytatta a takarítást. 
Egy óra múlva már szinte csillogott a kert. 
- Na! Akkor vége a büntetésnek!- tapsoltam meg őket. -És ami fontosabb: TISZTA A KERT!- üvöltöttem el magam.
- Ha nem dobáltatok volna még plusz üvegeket, akkor minimum egy órával előbb végzünk!- nézett rám ijesztően Katie. 
- Azért annyit nem ittunk!- szólt közbe Johnny. 
- De jóval többet ittatok, mint Zacky!- nevetett Syn. 
- Le lehet rólam szállni!- vágta be a durcát, az említett személy. 
- Most ennyire haragszol rám?- kérdeztem meg. -Legalább többet nem fogsz semmit sem a piára! 
- Éhes vagyok!- terült el a füvön Katie. -Remélem legalább kaját csináltál!- mondta, miközben az eget bámulta. 
- Tudod, hogy nem tudok főzni!- mondtam, mire hirtelen felült. -Rendelek pizzát!-tettem hozzá gyorsan, mert Katie gyilkos tekintetével találtam magam szembe. 
- Azt inkább elintézem én! Múltkor is mi lett belőle!- sóhajtott fel, és felállt. 
- Semmi. 
- Hát éppen ez az! Tudod, én enni is szeretnék!- mondta, és már be is ment a házba.
- Nézzünk filmet!- vetettem föl az ötletet, amit mindenki támogatott.
 Elhelyezkedtünk a kanapén, majd Katie is csatlakozott. A fiúk valami horrort választottak. Nem hittem volna, hogy valaha fényes nappal horrort nézek, plusz még be is tudok parázni rajta. Persze, ezt elsőnek nem vették észre, de amikor a gyilkos éppen felvágta az áldozata nyakát, akkor automatikusan a mellettem lévő vállába fúrtam a fejemet, és ez a személy most éppen Zacky volt. 
- Nem bírod a vért?- nevetett ki. 
- Te se bírnád, ha valakit előtted lőnek le!- kiabáltam le a fejét, és fölrohantam a szobámba. Magamra zártam az ajtót, és sírni kezdtem. Kicsit később kopogást hallottam. 
- Zoey, én vagyok az... Katie...- mondta remegő hangon. Kinyitottam az ajtót, de amikor bejött újra bezártam. -Zoey, én nem éltem át azt amit te, de azt tudom, hogy jobb lenne, ha nem tartanád magadban ezt az egészet. Úgy értem...
- Tudom- erőltettem mosolyt az arcomra. -Vagyis sejtem mit akarsz. Akkor most kiöntsem neked a lelkem arról, hogy apám megölte anyámat? 
- Valami olyasmi- mosolygott rám. -De ha nem akarsz róla beszélni, azt teljes mértékben megértem. 
- Nem az bánt, hogy ő ölte meg, és hogy előttem, hanem az, hogy milyen gyorsan megváltozott!- a könnyeim egyre jobban eleredtek. -Amikor még szegények voltunk, ő volt a világ legboldogabb embere! Mindig kimutatta, hogy mennyire szeret minket, de... De a veszekedések előtt két hónappal megváltozott. Akkor kezdett pénz állni a házhoz, és elborult az agya! Az sem biztos, hogy ő a rossz, hiszen lehet, hogy anyám provokálta ki ezt tőle! Egyszerűen, nem... Nem értem őt! Nem tudom, mi történt kettőjük között, csak annyit tudok, hogy megölte, és utána rideg lett, és szigorú! Utáltam, sőt! Utálom érte, de tudom, hogyha anya halála után nem váltott volna át ilyen stílusra, én talán már rég drog függő lennék, vagy már nem is élnék...- a végét szinte már suttogtam. 
- Istenem Zoey!- ölelt át. -Ezt mióta tartogattad? Nem akarom, hogy depressziós legyél! Ha van még valami, és akár a munkából és lelépek miattad! Csak szólj! Rám számíthatsz, sőt! Szerintem a fiúkban is nyugodtan megbízhatsz! 
- Ugye tudod, hogy mind ez rád is érvényes?- kicsit meglepődötten nézett vissza rám. -Nem csak nekem vannak problémáim. Ha neked még nincs is, akkor is bármelyik pillanatban lehetnek! Szeretném, hogy tudd, nem csak te kockáztatod az állásodat a barátodért! 
- Mi van?
- Ha kell, a legnagyobb koncertem kellős közepén is le fogok lépni, ha veled valami történik! És ha kell kölcsön kérem apám pisztolyát, és lelövöm azt, aki bántott téged! 
- Olyan megnyugtató dolgokat tudsz mondani!- nevetett. 
- Várj!- oda lopództam az ajtóhoz, halkan kinyitottam, lementem a lépcsőn, majd megálltam Zacky mögött. Jeleztem a többieknek, hogy ne szóljanak, felvettem a földről a leesett díszpárnát, és ráütöttem vele egyet a fejére. -Most már kvittek vagyunk!- mosolyogtam önelégülten, és vissza ültem a helyemre. 
- Miért mindig velem szúrsz ki?- nyafogott. 
- Mert tetszel neki!- hallottam meg Katie hangját. 
A következő pillanatban felpattantam, és kergetni kezdtem. Végül a kertben ráugortam, és birkózni kezdtünk. Persze ezt az egészet a fiúk végig nézték. Majd belém nyilallt a felismerés. 
- Futás!- mondtam, majd a ház felé kezdtem futni, de nem voltam elég gyors. Az automata öntöző rendszer engem is eláztatott. Mindenki rajtunk röhögött. 
- Ez szerintetek vicces?- kérdezte Katie. Össze néztünk, mind ketten felkaptunk egy kis sarat, és megdobtuk vele őket. Mindegyik kapott belőle egy kicsit, szóval most mi röhögtük ki őket. 
Kialakult egy kisebb csata, ami több órán át tartott. Mindenki sárosan ment be a házba. 
-ÉJFÉL!-kiáltottam el magam.  
-Végre ihatok!- sóhajtott föl Zacky, és mindenki röhögőgörcsöt kapott.