Not ready to die! 15.fejezet

Amikor végeztünk a filmnézéssel, Katie még semmilyen jelet nem adott, hogy visszamehetek-e vagy sem. Egy ideig feküdtünk, majd Zacky hirtelen megszólalt.
- Ez honnan van?- kérdezte, én meg leestem, annyira megijedtem. Ő felült, és fölsegített.
- Mi honnan van?- kérdeztem meg.
- Az idézet a karodon!- mutatott rá.
- Minden nap egy újabb lépés a siker felé... -olvastam föl. -Passz...- gondolkoztam el. -Ja, várj! Meg van!- ugrott be hirtelen. -Amikor már nem nagyon akartam folytatni ezt az énekes hülyeséget, mert egy csomó rossz kritikát kaptam, akkor apám ezzel biztatott. Majd egy hónapra rá, a százas lista első helyén debütált a lemezem. Akkor varrattam magamra, hogy emlékezzek erre. 
- Mégis majdnem elfelejtetted- mosolygott gonoszan Zacky.
- Fogadjunk, hogy a tetkóid felét részegen csináltad!- mondtam neki.
- Nyertél- mondta, és elnevette magát. -És az-az izé mi mellette?
- Milyen izé?- kérdeztem meg, és megfordítottam a karomat, hogy lássam. -Ez kérlek szépen, egy sárkány. Szerintem nagyon szép lett, nem tudom, miért nem ismerted fel- ráztam meg a fejem.
- És miért van rajtad egy sárkány?- kérdezte meg. Néhány percig elgondolkoztam, majd rájöttem.
- Mert az első kislemezem borítóján is egy ugyan ilyen van- válaszoltam.-Amúgy ennyi erővel: miért van a karodon egy zombi csaj, aki a kezében fogja a fejét?- kérdeztem meg, de ő maga sem tudott válaszolni. -Látod, hülye kérdéseket nem csak te tudsz feltenni!- nevettem ki.
- Én nem is tettem föl hülye kérdést!- tiltakozott rögtön.
- És az-az izé mi mellette?- idéztem föl az egyik kérdését, közben arcába nyomva a sárkányos tetkómat.
- Jól van na!- nevetett.
- Nincs jól!- mondtam, de azért már én is nevettem.

[Katie szemszöge]

Oké... Nincsen semmi gond... Végül is, csak FBI-ost, egy pszichológust, és egy rocksztárt várok ebédre! Vagyis az egyiket már elküldtem, majd visszahívom, ha a szüleim megjöttek.
Idegesen terítem meg az asztalt négy személyre. Már előre hallom apám kérdéseit: A hazugság mérőnek is be merné vallani, hogy semmilyen tisztességtelen dologba nem rángatta bele a lányomat? Már én is elkezdtem sajnálni Revet, hogy miatt végig csinálja ezt. Majd valahogy meghálálom neki.
Épp kész lett az ebéd, amikor csöngettek.
- Anya, apa!- öleltem át őket.
- Katie drágám! Hányszor megmondtam már neked, hogy egy lányhoz a szoknya illik, nem a nadrág!- szid le rögtön anyám.
- A közveszélyes barátnőd is velünk eszik, hogy négy személyre van terítve?- nézett el a vállam fölött apám, ami nem esett nagy nehezére, hisz több mint két méter magas, vele szemben anyámtól örököltem a magasságom, ami még a százhetvenet sem éri el.
- Nem ő eszik velünk...- mondtam zavartan.
- Hanem?- húzta fel a szemöldökét.
- A barátom, de még nincs itt- mondtam kicsit feszülten. Egy perc néma csönd, majd anyám szólal meg:
- És mégis ki, ez a bizonyos barát?- kérdezi, miközben beljebb lép néhány lépést a házba.
- Majd meglátjátok, de egyet kérhetek?- néztem rájuk boci szemekkel.
- Mégis mit, kincsem?- nézett rám anyám, miközben helyet foglalt.
- NE, ijesszétek el- mondtam, majd elvonultam, és fölhívtam.
- Megjöttek?- kérdezett bele rögtön.
- Igen, és kösd föl a gatyád, az arcukra van írva, hogy mindent kiakarnak szedni belőled, és ha az apám a sokkolóval fenyeget, ne dőlj be neki!- mondtam, és kinyomtam.
Mosolyogva mentem vissza a szüleimhez, és én is leültem.
- APA!- szóltam rá, és azonnal felpattantam. -A házban NINCS dohányzás!- vettem el tőle a cigit.
- Katie! Hogy beszélsz apáddal?- nézett rám döbbenten anyám.
- Sajnálom, de van néhány szabály, amit nem lehet megszegni- mondtam. -Ha apa cigizni akar, ott az udvar, menjen ki. -éppen ekkor nyitott be Rev.
- Jó napot Mr. és Mrs. Collins!- köszönt a szüleimnek, majd arcon puszilt.
- EZ a barátod?- nyomta meg az első szót az apám, miközben végig mérte.
- Nem ez, hanem ő- oktatta ki anya. - Hogy hívnak?- kérdezte mosolyogva.
- James Sullivan- mondta, miközben leült. Apám fintorogva ugyan, de leült mellé. Egy aprót sóhajtottam, majd én is helyet foglaltam.
Az ebéd első fele csendben telt, csak ha valami kellett, akkor szólaltunk meg. Egyedül Jimmy dicsérte meg a főztömet, a szüleim úgy csináltak, mintha ez a kötelességem lett volna. Persze, gondolatban a következő szülinapomat rendeztem, amikor olyan pizzát fogok rendelni, amibe belehalnak.
- Na, és James, te mivel foglalkozol?- kérdezte apám undorral a hangjában.
- Egy rockbandában játszom- felelte Jimmy.
- Ugye nem drogozol?- jött a következő kérdés anyámtól.
- Boldog vagyok anélkül is- mosolygott rám.
- A kérdésre válaszolj!- mondta anyám szigorúan. -Aki nem mer egyenes választ adni, az rejteget valamit!
- Anya!- néztem rá szúrósan.
- Sajnálom kicsim, csak még mindig jobb, hogyha most derül ki, mint amikor túl adagolásban meghal!- mondta lekezelően. -Egyébként is: a drogosok 90°-a...
- Anya! Ebben a házba nem beszélünk drogokról étkezés közben!- emeltem fel a hangom. -Megértem, hogy ez már bele rögzült az agyadba, hogy mindennek valami pszichológiai oka van, de most ne!
- Kicsim, én csak...- kezdte el, de megint közbe szóltam.
- Ha azt mondod, hogy engem akarsz megvédeni, akkor tévedsz! Csak a boldogságomat veszed el!
- Katie! Ne beszél így anyáddal!- szólt rám apám, mire én csak lehajtottam a fejem.  Hozzá is lenne néhány szavam, de inkább nem borulok ki még jobban.
- Nyugi Katie- suttogta nekem Jimmy, és megszorította a kezem.
- James, ha bántani akarod a lányomat...
- Akkor elővesz a sokkolóját- fejeztem be a mondatot helyette, mire apám csak rám mosolygott.
- Katie már tudja a szabályaimat- mondta önelégülten.
- Igen tudom. Az első a sokkoló, azután a hazugság vizsgáló, majd a házkutatás- sóhajtottam. De ne félj, ezeket Zoeynak is beígérte, de még nem csinálta meg- mosolyogtam biztatóan Jimmyre, mert a hallottaktól eltorzult az arca.
- Még- motyogta apám.
- Szent meggyőződése apámnak, hogy Zoey egy drogdiller, és engem is belekever a bajba. 
- Még egyikőtök sem tudta igazolni az ellenkezőjét- mondta apám komoran.
Azután ők elköszöntek és elmentek, de biztos vagyok benne, hogy még visszatérnek, ha másért nem, hogy átkutassák Jimmy házát drogok után. Huh... Mániákusok...
- Köszi! Megmentettél!- öleltem át Jimmyt.
- Hé! Boldog szülinapot!- vett ki a zsebéből egy apró dobozt.
- Nem kellett volna!- mondtam, de azért elvettem. -Mi van benne?- kérdeztem meg.
- A kinyitod meglátod!- mosolygott.
Kinyitottam, és megpillantottam azt a fülbevalót, amit mér hetek óta kinéztem magamnak, csak nem volt rá elég pénzem.
- Ez meg hogyan...- ámultam el. Nem emlékszem, hogy említettem volna neki.
- Az eladó mondta, hogy nagyon megnézted- mosolygott még mindig. Én rögtön a nyakába ugrottam, de olyan erővel, hogy hátra estünk.