Not ready to die! 16.fejezet

[Katie szemszöge]

- Mit csináljunk délután?- kérdeztem, miközben ledőltem a kanapéra.
- Lenne néhány ötletem!- mosolygott rám perverzen Rev.
Megtámasztotta magát az egyik kezével a fejem mellett, és vadul megcsókolt. A másik kezével a pólómat húzta följebb. Én átkaroltam a nyakát, majd amikor a pólójához nyúltam, valaki megzavart minket.
- Aú! A szemem!- hallottam meg két összemosódott hangot. Zoey és Zacky volt az.
- Legalább ne a kanapén!- siránkozott Zoey.
- Szóval ezért nem szóltatok még, hogy elmentek-e már Katie szülei?- kérdezte Zacky, amit Rev egy bemutatással díjazott.
- Még egy ilyen, és letöröm az ujjad!- mérgelődött Zoey. -Ha beakarsz mutatni, ott az udvar.
- Értelmes szabályaitok vannak, mit ne mondjak...- morgolódott Jimmy, miközben fölegyenesedett.
- Mit csinálunk délután?- kérdezte tőlünk Zoey.
- Ha már így megzavartatok, menjünk el inni!- javasolta Jimmy.

[Zoey szemszöge]

Összehívtuk a fiúkat, majd elmentünk a kocsmába. Ott rendeltünk, de mielőtt Johnny ihatott volna, elkaptam a kezét, és neki szögeztem a kérdést. 
- Miért aludtál az ágyamban?- néztem vele farkas szemet. Látszott rajta, hogy azon filózik, hogy ha a piára fogja-e, akkor milyen büntetést kap. -Halljam a választ!- szóltam rá, mire eltolta magától a piáját. -Ügyes fiú!- borzoltam meg a haját. 
- Na! Legalább ezt ne csináld!- mondta. 
- Most igyunk, vagy ne- nézett Johnnyra gonoszul Rev. -A szülinaposra!- mindenki lehajtotta az italát, és jött az újabb kör. 
- Most Jessicával mi van?- kérdezte meg Syn. 
- Eltört két bordája- vagyis eltörték- és most kórházban pihenget- válaszoltam. 
- Azt kérte ne menjünk be hozzá, mert gondolkoznia kell valamin- tette hozzá Katie. 
- Hogyan tört el a bordája?- érdeklődött Matt.
- Újra kellett éleszteni, de többet nem árulok el- mondtam. 
- Mikor jön ki?- kérdezte ismét Syn. 
- Egy hét, de miért érdekel ennyire?- kérdeztem vissza.
- Csak- vonta meg a vállát.
- Jaj Zoey! Ezt el is felejtettem megmutatni!- mondta Katie, és a fülbevalójára mutatott. 
- Basszus, ezt honnan szerezted?!- ámultam el. Baromi jól nézett ki. 
- Jimmytől kaptam!- puszilta meg az említett személy arcát. 
- Persze... Majd nekem is vehetsz egyet!- mondtam. 
- Te Zackytől kéregessél!- mondta nevetve. 
- Zacky!- néztem rá boci szemekkel. 
- Azt sem tudom, hogy hol lehet ilyeneket kapni!- nevetett. 
- Tudod, van az ékszer üzlet- kezdtem el magyarázni. -Bemész, balra fordulsz, és ott! Majd rajzolok térképet, nehogy eltévedj! 
- Kösz... Érzem, hogy szeretsz!- nevetett. 
- Zacky, én hülyén is szeretlek!- mondtam neki, és megcsókoltam.
Félrészegen eldöntöttük, hogy lemegyünk a partra. Útközben Katievel SOAD-ot énekeltünk, pontosabban a Chop Suey-t próbáltuk, több kevesebb sikerrel. Ha Katienek sikerült, én kavarodtam bele, ha nekem, akkor Katie. A lassú rész egész jól ment. Miután ezt meguntuk, én az egyik új számomat adtam elő. 
- Ez meg mi?- kérdezett rá Matt. 
- Új számom, ehhez kéne a hegedű- mondtam. 
- Hát hajrá!- mosolygott rám biztatóan. 
Amikor leértünk, a fiúk rögtön befutottak a vízbe, Katievel együtt. Én nem merészkedtem a víz közelébe. Ez Zackynek annyira nem tetszett. Fölkapott, és velem együtt befutott a vízbe. 
- Belehaltál volna, ha száraz maradok?- kérdeztem meg, miután bedobott a vízbe. 
- Igen!- mosolygott rám. -Az ágyadat még nem cserélted le- emlékeztetett rá. 
- Van valami ötleted?- mosolyogtam rá. 
- Amíg nincs új ágyad, nyugodtan aludhatsz nálam- mosolygott rám vissza, mire én megcsókoltam. 

[Katie szemszöge]

Ahogy elnézem, Zoeyék jól elvannak. 
- Katie! Védj meg a barátodtól!- bújt a hátam mögé Johnny, és a következő pillanatban egy óriási adag víz landolt az arcomban. 
- Jimmy!- emeltem föl a hangom, és viszonoztam a fröcskölést, csak egy kicsit nagyobb adag vízzel. 
- Bocs, Johnnyt akartam!- nevetett. 
- Sokkal kevesebb valószínűséggel találsz fejbe engem, ha ezt csinálod!- mondtam, és kirántottam Johnny alól a lábát. -Látod? Ezt így kell! 
- Kösz, majd alkalmazom!- puszilt arcon, és a következő pillanatban kihúzta alólam a lábam. 
- Ezt nagyon megbánod!- mondtam, és utána úsztam.
Egy darabig kergettem, de teljesen kifáradtam. Haza mentünk, a fiúk végre maguktól hazataláltak, és nem nálunk csöveztek. Amin meglepődtem, hogy Zoey elment Zackyvel. Az ágy mániás... Nem tudom miért húzza fel magát ennyire. Viszont egész este a miénk volt a ház Revvel. Hát nem aludtunk, annyit elárulok... 

[Zoey szemszöge]

- Adsz valami száraz cuccot?- kérdeztem Zackytől, amikor odaértünk hozzá. 
- Persze, válassz!- mutatott a szekrénye felé. 
 Kinyitottam a szekrény, és kivettem találomra egy nadrágot és egy pólót. 
- Elmentem zuhanyozni!- jelentettem be, és már el is tűntem. Kitisztult fejjel tértem vissza. 
- Hé! Lenyúltad az AC/DC-s pólómat?- nézett rajtam végig.
- Te mondtad, hogy válasszak!- vontam meg a vállam. -Így jártál, mostantól az enyém. Mu-ha-ha-ha!- nevettem gonoszul. 
***
Másnap reggel korán keltem. Zacky még aludt, viszont a ruháim nem száradtak meg. Halkan kinyitottam a szekrényét, és elvettem még egy pólót, és egy nadrágot. Átöltöztem, és írtam egy üzenetet. Stúdióba kellett mennem, lenyúltam a Vengeance University-s pólódat. Mu-ha-ha-ha. 
Az utcán kicsit sem néztek meg az emberek. Felvételen is kinevettek néhányan, de nem érdekelt. Ma csak két órát voltam bent. Tovább nem volt kedvem. Legközelebb csak két nap múlva kell bemennem.  
Visszamentem Zackyhez, amikor beléptem a házba, félkómásan szendvicset csinált. 
- Jó reggelt!- kiáltottam el magam. 
- Halkabban- nézett rám kérlelő szemekkel. 
- Ha csinálsz nekem is egy szendvicset!- kiabáltam még mindig. 
- Itt van, csak halkabban!- nyomta a kezembe a már kész szendvicset, és egy újat kezdett el csinálni.
- Mióta vagy fönt?- kérdeztem rá. 
- Durván tíz perce- válaszolt kis fázis késéssel. -Te?
- Kicsivel több mint két órája. Már a stúdióban is bent voltam- mondtam. 
- Ja. Láttam az üzenetet. A pólót majd visszakérem- mutatott rá. 
- Csak a holt testemen át! Ez már az enyém!- mondtam. 
- Persze... Rögtön lenyúlod a két kedvenc pólómat. Nem szép dolog ám!- mosolygott féloldalasan. 
- Nem érdekel, akkor is az enyém!- mondtam. -Cserébe veszek neked egy vagon pink pólót, oké? 
- Tied lehet- vágta rá azonnal. -Ingen- tette hozzá. 
- Téged aztán gyorsan meglehet győzni!- nevettem.  
- Ha lenne erőm vitatkoznék, de ahhoz még kell fél óra legalább-mondta. 
Megreggeliztünk, majd úgy döntöttem hazamegyek. 
- Ööö... A ruháim hova tűntek?- néztem körül. -Az előbb még itt voltak. 
- Biztos elteleportáltak- vonta meg a vállát Zacky. 
- Persze... Mert az én ruháim ilyet is tudnak!- húztam ki magam büszkén. -Á! Megvannak!
Gyorsan átöltöztem, majd hazasiettem. Persze, a pólókat azért magammal vittem, nehogy mégis visszavegye. Otthon megint ugyan az a látvány fogadott mint múltkor. Katie és Rev a kanapén. 
- Leszokhatnátok róla!- sóhajtottam. 
- Ez az én házam is!- mondta Katie. 
- Viszont az-az én kanapém is!- vitatkoztam. 
- Egy gyors kérdés- fordult felém Rev. -Ugye már nem érdekel mi van az ágyaddal?
- Nem, de mi... Ááá! Ugye nem?- néztem rájuk. 
- Mit nem?- értetlenkedett Katie. 
- Ugye nem csináltatok semmit sem az ágyamban?!- emeltem föl a hangom. 
- Csak látni akartam az arcod!- röhögött ki Rev. 
- Na, szép!  Ha lefényképezed tovább tart!- mondtam kicsit mérgesen. 
- Mint te Zackyt?- mosolygott perverzen, kezében a mobilommal. 
- Hé! Az hogy került hozzád? Add vissza!- próbáltam elvenni tőle, nem sok sikerrel. 
- Fogalmazzunk úgy, hogy találtam!- mosolygott gonoszan. 
- Adjad vissza!- ugráltam, de még így sem értem el. 
- Rev! Ne szórakozz vele!- ütötte vállon Katie.
- Így van! Ha nem adod vissza Katie kidob, aztán sírhatsz, én nem foglak megvigasztalni!- mondta félig nevetve. 
- Majd álmodban!- nevetett Rev, de oda adta a telefonomat. 
- Bocs, de én nem álmodok veled. Katie megverne- mondtam, mire egy párna repült az arcomba. -Na! Ezzel csak azt bizonyítottad, hogy igazam van!- húztam ki magam büszkén. Ezt egy eléggé különös bemutatással díjazta, ugyanis nem a középső, hanem a mutató ujját nyújtotta ki. -Ez meg mi?- nevettem ki. 
- A hülye szabályaid eredménye!- mondta kicsit mérgesen. 
- Nem. Az én hülye szabályaim eredménye az, hogy leszoktál a cigiről- mondtam büszke fejjel. 
- Meg ez is!- mondta, és az egyik képet elfordította a falon, ahol hatalmas lyuk tátongott. 
- Ezt meg milyen szabály okozta?- kérdezte meg Rev. 
- Kérlek szépen az a szabály, hogy dührohamot csak a nappaliban lehet kapni- mondta Katie, mire Rev elnevette magát. 
- Hé! Az nem:  dührohamot csak a nappaliban lehet kapni. Hanem: az agressziót csak és kizárólag a nappaliban lehet levezetni, mert ott nincsenek törékeny tárgyak! Nem mindegy ám! 
- Nekem az, a végeredménye mindegyiknek egy szép lyuk a falon!
- A tv akkor még nem volt itt?- kérdezte Rev. 
- Nem, ez a szabály abból az időből van, amikor még épphogy csak beköltözködtünk. Akkor nem volt itt a tv, ez a szoba jóformán üresen állt- mondtam. 
- Az első berendezési tárgy, pedig ez a szép lyuk lett!- mondta Katie. 
- Jól van na! Ha nem tetszik, javítsd ki!- vágtam be a durcát. 
- Javítja az aki csinálta!- vágta rá azonnal. 
- Arra várhatsz!- mondtam, és felmentem a szobámba.