Not ready to die! 7.fejezet

Amikor haza értünk Katie majd elsüllyedt szégyenében. A fiúk mind csalódtak benne, de egy valaki közülük még jobban, mit a többiek. Ami ki is ült az arcára... 
- Te vagy a kecske?- léptem oda Revhez. 
- Komolyan Zoey! Mit akarsz ezzel a kecskézéssel?- kérdezte Zacky. 
- Most Revvel beszélek!- intettem le. 
- Már bocs, de én ember vagyok, nem kecske!- nevetett ki. 
- Kaite? Hozzá akarsz valamit fűzni?- néztem most a barátnőmre. 
- Kecske...- ezzel bevallotta, hogy jól tippelek. 
- Tudni akarjuk azt, hogy mit jelent a kecske?- kérdezte meg félve Johnny. 
- Nem!- vágta rá egyből Katie, és mind a ketten röhögőgörcsöt kaptunk, vissza gondolva a "a kecske mindennek szinonimája" c. beszélgetésünkre.  -Most viszont menjünk be!- mondta, mikor már megtudott szólalni. 
- Kértek szendvicset?- kérdeztem meg. 
- Igen!- jött az egyhangú válasz mindenkitől. 
- Akkor szolgáljátok ki magatokat!- nevettem.
- Szemét!- néztek rám szúrós szemekkel. 
- Majd én csinálok!- sóhajtott Katie, és bement a konyhába. 
- Addig én kifaggatom Kecskét!- mondtam úgy, hogy ne hallja. -Rev! Beszélhetnénk?- néztem rá nagy boci szemekkel.
- Beszéljünk!- mondta.
- Akkor gyere föl a szobámba! Nem szeretném, ha más hallana minket!- néztem szúrós szemekkel a többiekre. 
- Miért? Mit akarsz vele csinálni?- vigyorgott perverzen Syn.
- Amit veled sosem fogok!- mosolyogtam vissza rá, és felrángattam Revet a szobámba. -Na, szóval!- kezdtem bele. -Igaz-e az, hogy randira hívtad Katiet?- tettem föl az első kérdést. 
- Honnan tudod?- kérdezett vissza. 
- Most csak én kérdezek!- intettem le. -Akkor ez egy igent jelent. Oké. Még most is elmész vele, hogy hazudott a hollétéről?
- Esküszöm olyan ez mint egy kihallgatás...- morogta maga elé. 
- Csak a kérdésre válaszolj! Na?- néztem mélyen a szemébe.
- Igen!- hangsúlyozta. 
- A fiúk tudnak róla? 
- Hát... 
- Nem- fejeztem be a mondatot. -Miért?
- Mert...
- Miért mert?
- Had fejezem be a mondatot!- intett le most ő engem. -Mert nem akartam úgy bejelenteni, hogy nem tudom mi lesz belőle- sütötte le a szemét. 
- Oks. Igazából, csak ennyit akartam.
- Akkor most én kérdezek!- mosolygott rám gonoszan. 
- Neeem... Azt nem hagyom!- tiltakoztam. 
- Én is válaszoltam a te kérdéseidre!- nyafogott. 
- Látod itt a baj: én nem te vagyok!- nevettem -De egye fene, válaszolok egy, ismétlem, EGY kérdésedre.
- Mit is kérdezzek vajon? 
- Semmit. És már meg is volt a kérdés!- nevettem ki. 
- Na! Azt a kérdést nem neked szántam!- vágta be a durcát. 
- Akkor kérdezz még egyet!- forgattam meg a szemeimet. 
- Bejön Zacky?- mosolygott rám perverzen. 
- A kurva anyádat Rev!- mondtam nevetve. Valahogy sejtettem... 
- Ezt igennek veszem, és el is mondom neki!
- Ha meg mered csinálni...
- Akkor mi lesz?- szólt közbe. Erre én csak gyors kiléptem az ajtón, és kívülről Revre zártam. -Engedj ki!- dörömbölt az ajtón. 
- Bocs, nem hallottam a varázs szót!- nevettem. 
- Eltöröm a gitárodat!- fenyegetett meg. 
- Ne merd megtenni! Akkor azt a drágalátos dobod bánja!- vágtam vissza. 
- Te meg mit csinálsz?- nézett rám meredten Katie. 
- Bezártam a kecskédet!- válaszoltam. -Tudod, meg kéne nevelni!
- Mi? Engedd ki!- jött oda, és rángatni kezdte a kilincset.
- Így csak elrontod a zárat, és örökre bent marad!- rántottam el a kezét a kilincstől. 
- Akkor add oda a kulcsot!- idegeskedett. 
- Nyugi!- gyors kinyitottam a zárat, és Katie rögtön benyitott. 
- Rev!- mondta a semmibe. Nem volt bent... -Rev?- teljesen kétségbe esett. -Hol vagy? 
- Az a szemét állat!- ütöttem egyet a falba. 
- Mi van? Te zártad be, és ő a szemét?- akadt ki Katie. 
- Nem látod? Kimászott az ablakon, és most biztos elmondta...- nem fejeztem be a mondatot. 
- Nézzük meg!- vonszolt le a nappaliba, és tényleg ott volt. 
- Te most meghalsz!- fenyegettem meg Revet.
- Ja tényleg, Zacky még nem is...- rögtön ráugortam a hátára, és befogtam a száját. 
- A kecskék hallgatnak!- szóltam rá. 
- Az nem bárányok hallgatnak?- kérdezte Johnny. 
- De ő nem bárány, ő kecske!- éreztem, hogy Rev belülről megnyalta a kezem, és én felnevettem. -Ezzel maximum te kapsz el valamilyen fertőzést!
- Engedd már el!- szedett le róla Katie. 
- Na! Mit is akartam mondni?- húzta ki magát. 
- Azt, hogy én is sok mindent tudok mondani!- mosolyogtam rá gonoszan. 
- Nem érdekelsz!- rántotta meg a vállát. -Emberek! Randim lesz Katievel!- ölelte magához a lányt. -De most beszéljünk Zoeyról- mosolygott rám. 
- Velem minden rendben van, ahogy még a doboddal is!- löktem oldalba. 
- A gitárod se fogja sokáig húzni.
- Adjak még takarítani valót? D.G. biztosan örülne, ha valaki kitakarítaná a padlását!- néztem vele farkasszemet. 
- Ezt majd még folytatjuk!- mondta. -De nem ma, abban biztos lehetsz!
Maradtak még egy kicsit, iszogattunk, majd haza mentek. Szerencsémre Rev nem szólta el magát, de abban biztos vagyok, hogy amint kiléptek az ajtón, elmondta Zackynek, hogy tetszik nekem. Igazából nem tudom, miért szégyellem magam ezért. Talán azért mert még senkit sem tudtam máshogy szeretni, csak barátilag? Lehet. De most már mindegy. 
Reggel korábban keltem mint tegnap. Ennek az volt az oka, hogy délelőtt be kellett mennem a stúdióba. Ma kezdjük felvenni az új lemez dalait. Éppen szünet volt, amikor megcsörrent a telefonom. 
- Hol vagy?- hallottam meg egy ismerős hangot. 
- Az univerzumban még mindig- sóhajtottam. 
- Pontosabban nem tudnád belőni?
- Figyelj Zacky! Éppen a stúdióban vagyok, most vissza kell mennem, ha végeztem vissza hívlak. Jó? 
- Jó!- sóhajtott. -Szia!- tette le. 
Vajon mit akart? Mindegy! Biztos rá ér későbbre. Vissza mentem, befejeztük a mai felvételeket. Amikor kiléptem, gyors elővettem a telefonom, és tárcsázni kezdtem a számot. Egyenlege lefogyott... Basszus... Pénz sincs nálam, hogy feltöltsem. Hát, Zackynek várnia kell, míg hazaérek.