Not ready to die! 17.fejezet

Nagyon gyorsan teltek a napok, majd elérkeztünk arra a pontra, hogy Jessicát kiengedik a kórházból. Katievel együtt mentünk érte, majd beültünk egy csöndes kis kávézóba beszélgetni. Egy hét. Akármin is gondolkozott, ennyi idő elég volt rá. Egy darabig nem szólalt meg, majd fojtott hangon kezdett el mesélni:
- Amikor elköltöztünk, anyám alkoholista lett. Nem voltak barátaim, mindenki csúfolt. Sokszor gondoltam vissza rátok, de amikor megpróbáltalak elérni titeket, anyám verni kezdett. Mindig azt szajkózta, hogy miattatok lettem ilyen és többé nem találkozhatunk. Igazából egy hónapja szöktem el tőle. Nem engedett el önszántából. Megfenyegetett azzal, hogy koholt váddal a börtönbe juttat, ha elmegyek. Nem érdekelt. Egészen addig, amíg a kocsmázás előtt néhány órával megpillantottam a nevem egy újság címlapján. Azt írták, megöltem a saját anyám, és eltüntettem a holttestet. Gyilkosságért keresnek...- akadt el a hangja a végén.
Egy darabig csak néztünk magunk elé. Se én, sem Katie nem tudta, hogy mit kellene mondani. Itt nem használnak a vigasztaló szavak. Mit kell tenni akkor, amikor a barátnődet gyilkosságért körözik? Ha úgy találnak rá, hogy vele vagyunk, akkor talán minket is kihallgatnak, de ha most cserben hagyjuk, akkor hiába jött el az anyjától. Mellette kell állnunk, és elő állnunk valami tervvel. 
- Ha a "holttest" eltűnt, akkor az anyád nagy valószínűséggel még él. Ha csak nem ölte meg tényleg valaki, amit erősen kétlek- mondta higgadtan Katie.-Ha megtalálnánk, biztos ejtenék a vádakat ellened. 
- Katie, te egy zseni, vagy!- veregettem hátba. -De amíg nem találjuk meg, mi lesz Jessicával? Mármint úgy értem, ha nem sikerül a terv, és előbb megtalálják a zsaruk, mint mi az anyját, akkor mi lesz?
- Talán segítséget kérhetnénk D-G-től.- gondolkozott hangosan. -Biztos van több titkos szoba is a házában, és talán előre tudná, ha a rendőrök át akarják kutatni a házát, így előbb eltudná bujtatni Jessicát, minthogy rátaláljanak.  
- Látszik, hogy apád lánya vagy!- nevettem fel. 
- Apropó apa. Ha szépen megkérném, talán segítene a keresésben. Plusz még néhány munkatársát is beszervezhetnénk. 
- Katie! Te egy egész akciót leszervezel vagy mi?- néztem rá bambán. 
- Több emberrel gyorsabban megy a keresés- rántotta meg a vállát. 
- Még egyetlen egy kérdésem lenne. A fiúknak mit mondunk?- néztem meredten Katiere, aki hosszan gondolkodóba esett. 
- A hírekből egyszer úgy is rá fognak jönni, hogy Jessicát gyilkossággal vádolják, viszont akkor sem tartom jó ötletnek elmondani. 
- Mert?- néztem kikerekedett szemmel. 
- Mert nem akarom, hogy belekeveredjenek. Neked sem kellene igazán- válaszolta. -A bulvárlapok, sőt, még a tisztességes zenei lapok is nagy botrányt csinálnának, ha kiderülne, hogy egy "gyilkost" segítetek. Én csak egy újságíró vagyok, nem csinálnának belőle akkora nagy ügyet, ha engem kapnak rajta, titeket viszont lehet, hogy hátralévő életeteken keresztül is emlegetnétek. Vége lenne teljesen a karriereteknek. Nem lenne visszaút. 
- Katie! Nekem egy barát sokkal fontosabb, mint a hülye apám által szerzett karrier!- csattantam föl. 
- Halkabban! Mindenki minket figyel!- csitított Katie. -Kimaradsz az akcióból, viszont egy valamibe segíthetnél!- nézett rám komolyan. -Az elbújtatásban, és az információ közlésben!
- Ez kettő dolog- kötöttem bele. 
- Mindegy! A lényeg az, hogyha Jessicát el kéne vinni D.G. házából, akkor készenlétben kell lenned, és egy másik búvóhelyre vinned. Meg te lennél az-az ember, aki álltál feltűnés nélkül beszélhet a keresőosztag Jessicával, és fordítva. Értve?
- Te nagyon beleélted magad ebbe az egészbe, de legyen- sóhajtottam. -Még egy kérdésem lenne. 
- Mond!
- Ha a fiúk rájönnek, mit mondunk? Hol van Jessica? Hazudunk, vagy mi?
- Hazudunk- mondta komolyan. -Nehéz lesz, de muszáj. Nem engedhetjük őket Jessica közelébe, különben belekeverednek, amit nem akarunk. 
- Oké, akkor most már minden tiszta- mondtam kis gondolkodás után. Egyszerre néztünk rá Jessicára, akit kizártunk a beszélgetésből. Könnyes szemeivel, hálásan pislogott ránk. 
- Ti... ti... TI ANNYIRA JÓK VAGYTOK HOZZÁM!- borult a nyakunkba.  
- Elmegyek a kocsiért, mindjárt itt vagyok!- ugortam fel az asztaltól. 
Szinte futólépéssel mentem el a házunkig. Aztán lefagytam. Miért pont most jöttek? Most az egyszer azt kívánom, hogy tűnjenek el a franca. 
- Sziasztok!- erőltettem mosolyt az arcomra, amikor odaértem. -Mit kerestek?
- Titeket- vágták rá egyszerre. 
- Bocs, de Katienek muszáj volt bemennie, valami gond van a nyomtatással, vagy mit tudom én- mondtam, és a garázs felé vettem az irányt. 
- Te meg hova készülsz?- kérdezte Zacky, miközben elállta az utamat. 
- Apámhoz- mondtam ki az első hazugságot, ami eszembe jutott. Ezzel együtt rögtön bevillant az a kép, hogy még senki sem tudja rajtam kívül, hogy Londonba költözött. 
- Mégis minek mész oda?- kérdezte ezúttal Syn. 
- Magánügy. Beszélnem kell vele valami fontosról, nem halaszthatom el a kedvetekért- mondtam, és kikerültem Zackyt. 
- Zoey!- ragadta meg a csuklómat és maga felé fordított. -Nem  mersz a szemünkbe nézni. Szerintem hazudsz. 
- Milyen alapon nevezel te engem hazugnak?- emeltem fel a hangom és közben ügyeltem arra, hogy mélyen a szemébe nézzek. Túl könnyen lát át rajtam... -Azért mert apámmal szeretnék beszélni, miért hazudnék?!- ordítottam. 
- Nyugi!- fogta meg a vállam Rev. 
- Te csak ne nyugtass! Jó lenne, ha ezek után egy darabig kerülnétek ezt a házat!- mondtam, és villámgyorsan beültem a kocsiba, és elhajtottam. Remek. Már csak ez hiányzott. 
A kávézónál leparkoltam és idegesen kerestem föl őket. Katie száz, hogy ki fog akadni. 
- Miért vagy ilyen ideges?- kérdezett rá egyből. 
- Találkoztam a fiúkkal- nyögtem ki. 
- Zoey, ugye nem csináltál semmi meggondolatlant!- emelte föl a hangját. 
- Azt mondtam nekik, hogy neked be kellett menned az irodába, mert valami elromlott, én pedig apámhoz megyek. A másodikat nem vették be, és hazugnak neveztek. Tudomásukra adtam, hogy egy darabig nem látjuk őket szívesen- sóhajtottam. 
- Talán... Jobb is így- suttogta Katie. -Úgy értem, ha nincsenek a közelünkben egy darabig. Nem kell minden nap a szemükbe hazudnunk...- tisztán láttam, hogy Katienek egy könnycsepp gördül le az arcán. Nem fogja kibírni ezt az időt Rev nélkül. Nekem valahogy könnyebb lesz, hiszen most haraggal váltam el Zackytől, de tudom, neki van igaza. Hazug vagyok. De nem csak most, mindig is az voltam. 
Elvittem Jessicát D.G.-hez. Számított ránk, szóval meleg ebéddel fogadta Jessicát. Én is ott maradtam. Elmondtam a nagymamámnak Katie tervét, azt mondtam szívesen segít. Viszont az ebéd vége fele nyugtalan kezdett lenni. Amikor Jessica elment megnézni az új szobáját, felém fordult. 
- Jobb lenne, ha elmennél- mondta. 
Kérdezés nélkül felálltam, és a hátsó kijáraton távoztam. Amikor a ház oldalához értem jól megtudtam nézni, hogy ki jött látogatóba. Legszívesebben az illető nyakába ugrottam volna, és mindent elmondtam volna neki, csak bocsásson meg, de nem tettem. Nem azért, mert Katie szavai visszhangoztak a fejembe, hogy jobb így neki. Nem, ennek a meghátrálásnak más oka volt. Látszott az arcán, hogy alig bírja magát türtőztetni, annyira dühös. Ennek pedig én vagyok az oka.